Főoldal

Tehénhús pecsenyét sziúld meg, verd meg erősen az késnek az fokával, fonnyazd meg az rostélyon, úgy, hogy fél sülésben legyen. Szalonnát metélj meg egy serpenyőben, olvazd meg, hánnyad abbam az zsirban az vetreczet, rántsd meg benne. Mikor fel akarod adni, borsold meg kicsenynet, ha az urad szereti, de annélkül is jó.
Ez itt egy recept egy 1893-as szakácskönyvből. A lényege a dolognak az, hogy ez annak a leírása, hogyan készítsünk egy darab marhahúsból valami ételt, vagyis egy algoritmus.

Azt gondolhatnánk, hogy az algoritmus egy modern dolog, de mint a mellékelt ábra mutatja, eleink is használtak algoritmusokat. Ha jobban körülnézünk, láthatjuk, hogy lépten-nyomon algoritmusokkal találkozunk. A méhek és az autógyári robotok táncát, a számítógépek óperenciás rendszerét (habár a PiciPuha cég Ablakaival kapcsolatban vannak néha kétségeim), és urambocsá’, az emberek érzelmeit is mind-mind algoritmusok vezérlik.
Apropó, algoritmusok: régóta jövendölik a mesterséges intelligencia létrejöttét, már körülbelül 60 éve jelennek meg előrejelzések, melyek az előrejelzés után 30 évre teszik az MI létrejöttét, de úgy néz ki a dolog, hogy még várat magára. Talán 30 évet.

Közben persze folyik a fejlesztés, az eredmények lassan szivárognak be mindennapi életünkbe, mobiltelefonjainkkal simán le lehetne vezérelni az egész Apollo-programot. Mindegyikkel. Egyenként. Itt jegyezném meg, hogy a 60-as években senki nem vetemedett olyan szentségtörésre, hogy duckface képeket töltsön fel az Instagramra az Apollo modulok számítógépével (már ha lett volna akkortájt Instagram, ugye ), ma pedig a sokkal nagyobb teljesítményű számítógépeinket finoman fogalmazva nem éppen a képességeiknek megfelelő feladatok ellátására kényszerítjük.

Nem tegnap volt már, hogy Kaszparov alulmaradt egy számítógépes programmal szemben, a számítógépek lassan már a go-t is eltanulják a keleti nagymesterektől (a go sokkal bonyolultabb játék a sakknál). Csak idő kérdése (30 év, hehe), hogy a számítógépes rendszerek öntudatra ébredjenek, létrejöjjön az MI, mi emberek pedig ott fogunk állni csücsörítve a tükör előtt képletesen letolt gatyával, és a frissen öntudatra ébredt telefonunk ki fog röhögni bennünket. Az átmenet valószínűleg olyan gyors lesz, hogy ahhoz képes a Terminator filmek SkyNetje reumás ólomcsiga csupán.

Lehetséges, hogy az emberiség kollektív tudata előre látja ezt a pillanatot? Mindenesetre jó néhányan emelik fel a hangjukat a haszonállatok tartási körülményeinek javításáért. Lehet, hogy tudat alatt azért teszik ezt, hogy majd mi is kedvezőbb elbírálás alá essünk, ha megjelenik bolygónkon egy nálunk magasabb szintű entitás, mely lehet, hogy megfelelő rabszolga-alapanyagként fog ránk tekinteni?

Ne keseregjünk előre a medve bőrére, félre bú! Minden szép és jó lesz, az MI segítő társunk lesz mindennapi életünk során, ki fog szolgálni bennünket, mindenben a kedvünkre fog járni, míg meg nem unja a dolgot. Hogy utána mi lesz? Ki tudja? Mindenkinek ajánlom figyelmébe Asimov Az utolsó kérdés című novelláját. Nagyon szépen írja le a számítógépek filogenezisét. Hozzá kell tennünk, hogy 1956-ban íródott, mikor a számítógépek nagyobb példányait nem vette meg senki, mert nem fértek ki a gyárkapun.

A novella elolvasása nem kötelező a Corvus Csillagászati Egyesület következő hétvégi összejövetelén való részvételhez, de meg nem árthat, mert a péntek esti dumaparti témájába vág. Találkozzunk hát október 5-én, pénteken este Kovácspusztán, hogy megbeszéljük a világ dolgait, csillagászkodjunk kicsit és jól érezzük magunkat.

Némileg hivatalosabbra fordítva a szót: Az összejövetel 2018. október 5-én, pénteken este kezdődik és október 7-én, vasárnap délelőtt ér véget. Pénteken este hét óra magasságában találkozunk Kovácspusztán. A részvételi díj tagoknak 6€, diákoknak 7€, nem tagoknak pedig 8€ naponta. Az étkezés individuális, szombaton rendelhetünk pizzát. Jelentkezni lehet a  mailcímen.

A program a következő lesz: